Méla férfiundor fogta el, ahogy visszanézett élete nőire.
Még ha élete Nőjére nézett volna! De nem.
Pedig csak egy betű a különbség.
Apróság, gondolta. Szóra sem érdemleges.
Kevesebbért is haltak már nősi halált.
Értéksemleges eleganciával hamuzta le Davidoff Tubes szivarját, kortyolt egyet magához hasonlóan szingli viszkijéből. Megnézte volna, mennyi az idő.
De nem akart mozdulni.
Jól érezte magát.
Érezte minden tagját, külön-külön és egységben is.
Mint érzi az erőt, kivel van.
Vele volt.
De nem akart mozdulni.
Jól érezte magát.
Érezte minden tagját, külön-külön és egységben is.
Mint érzi az erőt, kivel van.
Vele volt.
Élete női ott vonultak fel előtte, sorban. Kezükben feminizmust éltető transzparensekkel, meg-megállva, rá-ránézve, meg-megbotolva minduntalan.
Egymás sarkába lépve; ahogy egymás helyét váltották ágyában is. Agyában egy gondolat bolyongott, de nem találta a kivezető utat.
Elégedett volt így is sorával.
Nézte őket, ahogy csak férfi nézheti.
Nem vágyakozva, nem undorral, nem is közönyt mímelve: hallgatagon.
Elégedett volt így is sorával.
Nézte őket, ahogy csak férfi nézheti.
Nem vágyakozva, nem undorral, nem is közönyt mímelve: hallgatagon.
Nőkért élni-halni, az igen, gondolta... de nőkkel?
A sor lassan végéhez közeledett - mint élete fonala is megszakad egyszer.
Ezt gondolta merészen, és mozdult.
Tettrekésznek érezte magát (miként hímtagját is, nem utolsó sorban).
Tettrekésznek érezte magát (miként hímtagját is, nem utolsó sorban).
Megemelte a poharat, női felé emelte, majd elejtette.
Mit ejtette! Dobta. Férfilendülettel. Ahogy élete nőit is.
Végül ott maradt, kihunyó szivarral, üres üveggel, méla férfiundorral magában.
Mit ejtette! Dobta. Férfilendülettel. Ahogy élete nőit is.
Végül ott maradt, kihunyó szivarral, üres üveggel, méla férfiundorral magában.
Utolsó kommentek