rozsdaszín az ősz olyan mint
öreg asszony száján a rúzs

hetente kétszer még nőnek
érzi magát kiöltözik
kávéházba megy francia
krémeshez régi barátnék

kis villával lassan apró
falatokban veszik sorra
mind a férfiakat kiket
bogaraikról ismernek

cserélgették őket egymás
között mint szalvétát leány
korukban még ártatlanul
virágot kaptak s bókokat

ez is fordult most ők viszik
a temetőbe hervadni
és sírni könny nélkül némán
ez a másik amikor még

rozsdaszín az ősz olyan mint
ázott avar a sírok közt