A Hannibál Lektűr-attitűd

Közben kint csendesen esett. Bent anya vasalt, spriccelte a ruhát, a gőz pettyezte homlokát, apa bóbiskolt, újság és kávé mellett, kicsit horkolt is, gyerek kisautókkal játszott karambolosat, a televízió éppen egy távoli, keleti katasztrófát mutatott, valami árvíz vagy cunami vagy talán egy kidőlt gát, de sok-sok víz hömpölygött, síró anya, rémült gyerek, holttesteket cipelő közönyös férfi, a bemondó sorolta a számokat, tízezrek haltak meg, milliók maradtak tető nélkül, de csak gyerek nézett oda, pedig ő még nem érti, mi az, hogy millió és mi az, hogy hajléktalan, és apa felriadt és odanázett anyára, anya tomporára, aki befejezte a vasalást és odanézett gyerekre aki nem nézett oda a tévére, hanem folytatta a játékot, és apa arra gondolt, hogy jó ez a béke, az ő kis családja, és anya tomporára gondolt és anya arra gondolt, hogy végre leteheti a tomporát kávézni és gyerek közben árvizeset játszott és millió ázsiai maradt hajlék nélkül és közben kint csendesen esett.