Őszi közhely: hulló levél,
elmúlás és mélabú,
édes indiánnyár... Nem csak
vénasszonyoknak való.

Őszi napba néző bódul,
múlánk melankólia...
Fád mosolyra must a gyógyír,
szőlőhegynek víg dala.

Érzéki és életteli:
bujasággal telt a szív
Dolgos nyár és tétlen tél közt
őszi éjjel táncra hív.

Az ég kékjét selymes fátyol
őszikékre deríti,
erdők színét óaranyból
's föld bronzából keveri.

Finom füst illata lassan
becsusszan az ablakon
gesztenye sül vastűzhelyen;
ŐSZI PARTI  balkonon.

Hangja is van ám az ősznek:
avarban egy sün zörög,
búcsúzik a kis pacsirta,
róka tyúkhoz sündörög...

Lassan elcsendesül minden,
téli álom közelít.
Őszi színek kavalkádja
utoljára felderít.

Hulló levél, indián nyár,
bujaság és mélabú;
szomorúan vidám az ősz...
vagy vidáman szomorú.



meghívó: ETER
kitaláló: EN1