előzmények
A rugalmasság misztériuma - 1

Egy Guminova emlékiratai
pneuszexuális fejlődésregény

A következő év életem legborzalmasabb és egyben leghosszabb éve volt.

Nem volt már maradásom, és mehetnékemet csak erősítette apám némiképp váratlan, de mindenképp rendkívüli halála, melyet fulladás által bekövetkezett oxigénhiány okozott. A légszomj kiváltó okát sem orvosilag, sem kriminalisztikailag nem sikerült felfedni, de gyanúnk szerint - melyben osztoztunk anyámmal (ez volt az egyik ilyen dolog az életünkben; a másik: apám - neki férje - hiánya) - gumicukor-túladagolás következtében történhetett meg a sajnálatos baleset. Mivel szándékosságot feltételeztünk, az önkezűséget pedig - mint apám jellemétől, karakterétől, habitusától teljesen idegen dolgot - egyöntetűen kizártuk, így valamelyik leeresztve elhagyott guminőcskére, laposra facsarva eldobott gumiözvegyre vagy esetleg valamely egyéb, gálánsnak éppen nevezhető, bár attól valójában meglehetősen távol álló kaland felszarvazott - és cseppet sem dalolva önkéntes - résztvevőjére gyanakodtunk.

A gyászban anyám eladdig számomra ismeretlen rugalmasságáról tett tanúbizonyságot - idő előtt feloldott a gyámság alól örökségem jelentős részét hozzáférhetővé téve számomra, és mintegy buzdított is az indulásra.

Így tehát tizenhatodik születésnapom másnapján nekivágtam az ismeretlen nagyvilágnak.

Az ismeretlen nagyvilág - anyám meglesett gumibarátnője személyében - tárt karokkal és befogadó öllel várt.
A hölgy igazi mesterem lett, kitanított mindenre, aminek hasznát vehettem guminőügyeim során, megtanított a társasági élet ismert és titkos szabályaira, a praktikákra, mellyel meglágyíthatóak a gumiszívek, trükkökre, melyekkel legyőzhetők a vetélytársak.

Nem titkoltan egyengette előbbrejutásomat, támogatott kalandjaimban - melyet ő, nem kevés eufémizmussal tapasztalatszerzésnek nevezett-, és aprólékosan beszámoltatott minden részletről, vetélytársnői testbéli (és lelki) állapotáról, feszességéről, pneumatikájáról; és olykor rosszallóan, máskor irigykedve, de leginkább hűvös tárgyilagossággal véleményezte a spirálisan mind magasabb és magasabb (egyúttal spirituálisan mind mélyebb) körökbe vezető kalandjaimat.

A legfelsőbb körök azonban zárva maradtak előttem - így tovább kellett lépnem.

Használt gumiként eldobtam jótevőmet, akit eme lépésem sem meg nem lepett, sem meg nem viselt - egykor oly legendás, lassan azonban már csak folyamatos szilikonfürdőzéssel fenntartható feszességével együtt mintha szenvedélye is múlóban lett volna.
Ezzel - tudtomon és szándékomon kívül ugyan, de bizonyosan önhibámból kifolyólag - apám méltó örökébe léptem.