már ebéd közben gondolsz rá

egyre többször

türelmetlenül várod a percet, amikor végre kettesben lehetsz vele

a desszertet olykor ki is hagyod

konyak kávé mehetsz


végre feltárul a szentély


ott sorakoznak előtted illatosan, kívánatosan, szemet gyönyörködtetően


lassan, élvezettel végigtapogatod őket

kiválaszod az éppen kedvedre valót

világos bőrű gyengéden kényeztető simulékonyt, sötét bőrű tüzes dominánst - éppen mit kívánsz

attől is függ persze, mennyi időt szánsz rá

csak egy tízperces  gyors menet, vagy egy jó órás élvezkedés

néha kevesebb gyönyörrel kell beérned


de most a teljességre törsz

áhitattal, óvatosan fogod meg pompás, törékeny testét

végigsimítod bársonyosan sötét bőrét


majd előveszed a szerszámod

megremegsz: ilyen durván illetni egy ilyen tökéletes remekművet

de nem tehetsz mást

mintha magadból vágnál egy darabot

szinte hallod, ahogy feljajdul


de odaadóan enged

tudja, csak így szerezhet neked örömet

végre hozzáér szád

ajkad mohón szívja

felizzik önemésztő tüze


izzik egyre jobban

a teljes megsemmisülés felé

de még nem

még késlelteted kicsit




azután vége

a gyönyörrel együtt ő is elszállt

és mi maradt


isa por es homu vogymuk



...

mi más lehetne jobb egy ebéd utáni szivarnál?

...
(gy.k.: a két ... sor között ott a megoldás....:)