Megint ez a 'kis ország vagyunk, de merjünk nagyot álmodni' mánia.
Vagy fóbia, inkább.
Foci Eb, Olimpia - és most még ez a Budapest-Dakar is.

Ami ráadásul (sajnos) elérhetőnek is tűnik

És kell a fenének.
Az országnak biztos nem.

Annak nyugalom kell, békés, unalmas fejlődés (párszáz éven át - lsd. Svájc, például...)


És nem, nem a kishitűség beszél belőlem - éppen ellenkezőleg: a realitásérzék.

Nem attól nagy (normális) egy nép, hogy képzeli, hát szertelen, és önnön vélt nagyságát igazolandó eszeveszett vállalkozásokba próbálja országát belehajszolni.

Hanem például attól, hogy amibe belekezd, azt végig is viszi.

És csak olyan célokat tűz ki maga elé, amelyeket jó esélyel meg is tud valósítani.
Különben baj van az önértékeléssel (is).

Tessen megkérdezni bármely pszichológust.
(nemzetünk személyiségzavaros karaktere megérnr egy(-két) posztot)


Fociban például pont elégséges cél lenne végre ismét kijutni világversenyekre és ott tisztességgel helytállni. (És nem az, hogy ha már nem tudnak kijutni a fiúk, hát rengeteg pénzen idehozni nekik...)

Olimpiában ..nos, az elmúlt évtizedek sikerei után keserű lesz megszokni az aranyak csökkenő számát (én szóltam).

Budapest-Dakar?
Nagyzási mániás megszállottak köz- és önveszélyes, környezetromboló őrülete.


Ha jobban belegondolok, talán mégis itt lenne a helye...



linkek:

Tiltakoznak a Budapest-Dakar rali ellen

Budapest-Dakar rali: Miért rossz ötlet?

Drága Dakar



ps.: giccsmagyarok kíméljenek