Az első és legfontosabb pont.

Ne képzeljük, hogy ha beesünk egy pincészetbe, amikor épp kedvünk tartja, feltétlenül kitörő örömmel fogadnak minket.

Lehet, hogy épp dolgoznak a szőlőben, vagy a mester konferencián van, borversenyen zsűríz stb., vagy épp egy másik - előre bejelentkezett társaságot kalauzol körbe...

Tehát egyeztessünk jó előre telefonon - és nem elég annyi, hogy "akkor a huszadikai hétvégén megyünk" - hanem - hiszen nekünk is van még aznapra más tervünk, meg a borásznak is - pontosan. Például:

Délután háromra mennénk, hatan, és a nagy sort (nyolcféle bort ) kóstolnánk. Borkorcsolyát kérünk, sajttálat és pogácsát

Ebből a borász is tudni fogja, hogy ötre fogadhat másik társaságot, és hogy mire készüljön a felesége, fia, stb.

Idő

Bortúrára bármikor mehetünk, de vannak megfelelő - és még megfelelőbb:) -  évszakok.

Télen például valószínűbb, hogy ráér a borász, de gondok lehetnek a közlekedéssel.

Nyáron meg a túl nagy meleg okozhat pincesokkot (aki két órányi kóstolás után - tiszta fejjel! - feljött a tizenpár fokos pincéből a harrmincpár fokos hőségbe, az tudja, milyen fél perc alatt berúgni (legalábbis ezt érzi az ember:)))

Az ősz meg annak való, aki szereti a szüreti mulattságot, és az azzal járó felhajtást, tömeget, nótázást, miegymást:)

Tehát a magam részéről a tavaszt, nyár elejét vagy a vénasszonyok nyarát ajánlanám.

Még egy tapasztalat: hiába is szeretnénk, a természetet nem lehet becsapni.

Együnk rendesen, igyunk sok-sok ásványviet, és sétáljunk két kóstoló között.

De mégy így is csak max. három derekas kóstoló fér bele egy napba: délelőtt egy, ebéd után egy (aztán csendespihenő:), és jöhet az esti, akár vacsorával egybekötött pincelátogatás:)

Hely

Nincs olyan, hogy valaki egyetlen hétvégén megismerhessen egy borvidéket - ez még a legkisebbek esetében is nehéz - pl. Somló -, egy Villány vagy Eger méretű helyre pedig sokadszor térhetünk vissza úgy, hogy ismét új arcát mutatja nekünk.

Ismerve saját ízlésünket válasszunk helyet (és akkor nem járunk úgy, mint az a kedves nyugdíjastársaság, akik beesvén mellénk egy villányi pincébe édes fehéret(sic!) kértek...)


De ez már a felkészülés a túrára

Ne legyünk restek elolvasni minden fellelhetőt a megcélzott borvidékről, jellegzetes szőlőfajtáiről, híres borászairól - ez segít a választásban, az eligazodásban, és nem utolsó sorban abban, hogy jól érezzük magunkat.

Mert hiszen nem a híresen könnyed, üde rozéiról ismert borász tehet arról, ha a testes vöröset kedvelő (mind borban, mind nőben:)) nagyhangú ismerősünk elrontja a vékonyka borról szóló hőbörgésével mindannyiunk közös mulattságát.

Szállás

Több megoldás is szóba jöhet: szálloda, panzió - sőt: nagyobb pincészetek saját vendégházzal rendelkeznek - de ezt inkább céges partikhoz ajánlanám.

Bortúrázónak külön öröm és tapasztalat, ha vidéki turizmus keretében olyan helyen szállhat meg, ahol a házigazda maga is borászkodik. Az ilyen helyeken a jófajta házibor legtöbbször egyenesen a hordóból kerül asztalra, és igen kellemes meglepetéseket okozhat a nagy nevekhez és palackos borokhoz szokott látogatónak.
(persze, olykor kellemetleneket is...:)

Ugyancsak ajánlott az ilyen szállás a reggeli miatt: a hivatásos helyekkel szemben itt olyan igazi házikoszt kapható, hogy mind a tíz ujjukat stb...

Vásárlás

Általában vásárolhatunk is a pinészet boraiból - boltinál jutányosabb áron.
Az előrelátók felkészülnek, hogy a hétvégén kóstolt 'négy-öt pince két-háromféle borából pár palack' beleférjen - a keretbe is, meg a csomagtartóba is:)

Jótanácsok

- A legtöbb helyen két-háromféle sort ajánlanak (3-4 féle bortól 8-9 féléig)
Saját kapacitásunkat és további programjainkat ismerve válasszunk - még mindig jobb utólag kérni a díjnyertes csúcsküvéből, mint a sor felénél kidőlni

- A kiöntő használata nem azt jelenti, hogy nem bírjuk az italt, vagy netalántán nem ízlik - használjuk bátran, de módjával

- Tartalékoljunk a visszakóstolásra - már hogy ne lőjük be a sor végét, mint lerészegedési célt (eleve: borkóstolón berúgni ..hmm ... kivétel: az esti, vacsorás parti:))))

- Ne legyünk smucigok, és kérjünk borkorcsolyát, ásványvizet - szükségünk lesz rá)

- Kérdezzük bátran a borászt: szeretnek ám beszélni:)

- Ne legyünk viszont túlokosak, ne akarjunk nála jobban érteni a borhoz ("a sógorom így tesz bele ként, úgy fejti át stb")

- A borász nem holmi pincér, hanem mester (sőt: néha művész) úgy bánjunk hát vele, tisztelettel.