Gépelésünk egyedi ritmusa vagy az egérhasználat sajátosságai pont úgy jellemzőek ránk, mint az aláírásunk vagy a hangunk. Éppen ezért azonosításra is használhatók.

(lsd. az index cikke: Nincsen többé online anonimitás )

De statisztikai módszerek nélkül, csupán a nyelv használatának jellegzetességei, hibái is könnyen azononosíthatóvá tesznek minket.

És nem csak a szókincsünk, a fogalmazás választékossága, esetleg a szleng használata árulhat el minket: tipikus hibáink, betűtévesztéseink, szófordulataink, központozási sajátosságaink, az emotikonok mind-mind segíthetnek az azonosításban.

(Néhány éve egy fórumon volt egy ...hmm kevéssé kedvelt és némileg kiközösített ember, aki rendszeresen próbálkozott új és új nicknevekkel - szinte mindig igen hamar lebukott, és nem értette, miért. Senki más nem írt ott olyan sok D-ből álló mosolygósokat: :DDDDDDDDDDDD úgy, hogy a mondatok között nem hagyott ki szóközt))

Én pl. előszeretettel használom a három pontot vagy az extra sortöréseket (meg még amiket észre sem veszek..:))

Úgyhogy gondoljuk meg jól, ha álnéven próbálunk beszólni olyanoknak, akik amúgy ismernek - ha az illetőnek van egy kis megfigyelőkészsége, igen valószínű a lebukás.

(no meg amúgy sem szép dolog névtelenül anyázni:))