....kezdetben vala a wiw (hogy külföldre ne menjünk)

Aztán lett ugye az iwiw, mywip, milgram ésatöbbi...


Szépen nődögéltek, sokasodtak, harcolták a piacot, keresve a népek kitüntető figyelmét
(és bevétel-nővelő kegyét)

(mellékszál: a hiánygazdaság rémiszően bájos emléke dereng fel bennem, amikor wiwes meghívó után ácsingózó emberekkel futok össze: a web2.0 és a létező szocializmus násza: antagonizmus a köbön, hogy plagizáljam az aktuális reklámot...)


De ez a poszt nem róluk szól.

Nem a szociális netvörkingről.



Hanem az attitűdről.

Első reakciója mindenkinek a jajdejó: megtalálni, megkeresni, megtalálódni...

Amikor elérte a századik ismerőst, örült.

Ezernél már nem fog.


Amikor már a lánya osztálytársa és az osztálytársa lánya is bejelöli (természetesen látásból ismeri őket: volt már évzárón), akkor ideje megállni egy pillanatra.


A harmadik helyre még beregelt, de az ötödik helyre szóló meghívó azonnali és olvasás nélküli törlése már mutatja: valami megváltozott...


Besokall az ismerős-vadászoktól, a hivatásos (profi) felhasználóktól, a kamuregektől, a reklámregektől,  vicces-zenekaros-ilyen-olyan-klubos-hatosvillamosos júzerektől...

 
Aztán olvasgatja a hivatalos fanyalgókat, a trendi cikizőket, és az inga visszaleng: akkor is jó, hogy az a pár napos(órás...) kaland a múlt ködbe vesző homályából megtalálta és elküldte a családi fotóját a pici babájával, jó hogy összejön a régi osztály, jó, hogy körlevelet tud küldeni egymást nem is ismerő ismerőseinek...


Vagyis helyükre kerülnek a dolgok, és már nem lesz az év legmenőbb biznisze újabb ismerősős-behálózós webkettes eladási célú fejlesztése, nem lesz trendi az ismerősgyűjtés (legalábbis 14 felett), nem lesz trendi wiw- (myvip stb) tagnak lenni (vagy épp ellenkezőleg: ma a legkúlabb arcok már törölték magukat...:P), és nem lesz trendi fikázni sem a műfajt; sőt, nem lesz műfaj, nem lesz saját neve, saját fejlődése: integrálódik a web egészébe.

Astala Vista Social Networking