Az ünneplés nagyszerű, a forradalmi lelkesültség tiszteletre méltó, a szpemmelés viszont csúnya dolog.
Ül az egyszeri utas a kombínón, villamosozik melóba. Megszólal az égi hang: Dö next stop is Boráros tér. You can change to csepeli hév szöbörbön rélvéj. Valaki a tömegbe köhög, valaki kifelé tolakszik a lábamon át, valaki ajtónállót játszik már három megálló óta, csak a szokásos közösségi közlekedés.
Majd az égi hang váratlanul folytatja. Az 1956-os eseményekre emlékezve rövid részletet olvas be egy alapszintű 56-os történelmi összefoglalóból. Pár kamasz felröhög, egy Magyar Nemzetet olvasó kalapos néni rosszallóan néz rájuk, egy melós külsejű melós súg valamit melós külsejű haverjának... Következő megálló, újabb mondat, majd még egy... Néhány Móricz-Moszkva kör alatt talán a végére is érhetünk.
A szándék - népművelés? - talán nemes, a megvalósítás kétséges.
Nem tudom, ki találta ezt ki, ki és mennyiért valósította meg. Két-három ilyen mondat nem növeli a köz műveltségét, nem emeli az ünnep pátoszát, nem segíti az emlékezést.
Ez így csak zaj, kéretlen és kikerülhetetlen akusztikus szpem.
Utolsó kommentek