Idén először nincs magyar nagyszínpados fellépő a szigeten.
(a negatív napokat nem számítva:)
Baj-e...
A kedvencüknek nagyszínpadot követelő grúpik kivételével talán senki sem bánja ezt.
Én biztosan nem.
Tegnap az egyik nagyszínpados produkció a spanyol SKA-P volt, ami engem is érdekelt volna. Lestem a kivetítőt, hallgattam a kásásra kevert zenét, lökdösődtem kicsit a tömegben, majd meguntam és továbbálltam. Egyébként tegnap valamennyi nagyszínpados produkcióval így jártam (utoljára talán a Sex Pistolst álltam végig a nagyszínpadnál).
Később az egyik kedvenc helyemre keveredtem, a jelenleg Afro-latin néven futó színpadhoz, ahol a pécsi SKA-Pécs tribute zenekar tolta, olyan energiával, ahogy azt a SKA-P-től vártam volna. Lábdob a gyomorban, a gibson kócolta a hajam, a fúvosok is tisztán hallatszottak, az énekesnek a szemébe tudtam nézni, és a tömeg nem lökdösődött, hanem táncolt.
Ez volt az igazi koncert. És nem gondolom, hogy a pécsi srácok jobbak lennének a spanyoloknál, sőt; de míg a nagyszínpados buli olyan volt, mint egy állott, langyos sör, ez a kisszínpados buli olyan, mintha egy deci állat házipálinka után leöntenének egy vödör kúthideg vízzel.
Ha kedvencednek jót akarsz, legközelebb azt ordibáld: 'Kisszínpad! Kisszínpad!
Utolsó kommentek